A vigília szertartása a maga teljességében visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy részének lényege: a FÉNY liturgiája, a SZÓ liturgiája, a VÍZ liturgiája, a KENYÉR és a BOR liturgiája, EUKARISZTIA.
A fény liturgiájában a fényköszöntõ rítus az ókori lámpagyújtás õsi szertartásából fejlõdött. A tûzszentelés a frank birodalomban már a 8. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. sz.-ban vett át. A húsvéti gyertya és dícséretének õsi szertartását ugyancsak a gall liturgia bõvítette ki (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betûknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettõl fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az õsegyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája pedig az ünnepi eukarisztia volt.
Elsõ jelkép a fény, amellyel Krisztus föltámadása bevilágítja ezt az éjszakát. A tûzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzik Krisztus világosságának szétáradását.
Pannonhalmán a tûzszentelés a kerengõben történik teljes sötétségben. Innen körmenet kíséri a Húsvéti Gyertyát a Bazilikába. Ezután következik az Exsultet, a Húsvéti Gyertya köszöntése.
Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa:
és ujjongjanak Isten csodálatos mûvei:
fölséges nagy Királyunk gyõzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!
A második jelkép a szó, az Isten igéje, amely az Ószövetségi elõképekben és az Újszövetség beteljesedésében adja elénk megváltásunk nagy mûvét. A húsvét liturgiájának ebben a részében Isten szabadító tetteire emlékezünk. Ahogy a zsoltáros mondja: Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elelmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, csodát tesz hatalmad, a népek között erõdet megmutattad.
| 1 Móz 1,1-2,2 | a világ megteremtése |
| 1Móz 22,1-18 | Ábrahám áldozata |
| 2Móz 14,15-15,1 | átkelés a Vörös-tengeren |
| Iz 54, 5-14 | megkönyörült népén az Úr |
| Iz 55,1-11 | az üdvöt mindenkinek ingyen kínálja fel az Úr |
| Bár 3,9-15.31-4,4 | a bölcsesség forrása |
| Ez 36,16-28 | jövendölés az új szívrõl és lélekrõl |
| Róm 6,3-11 | a keresztséggel vele együtt eltemetkeztünk a halálba |
| Lk 4,1-12 | Mit keresitek az élõt a holtak között? Nincs itt, feltámadt! |
Asztrik fõapát úr homiliája 2002-ben.
A keresztelõ víz Krisztus halálából és föltámadásából fakadó élet és kegyelem jele. A húsvét szent titka által a keresztségben mindnyájan eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján. A keresztség liturgiája és a keresztségi ígéret megújítása tudatosítani akarja bennünk, hogy Krisztussal együtt nekünk is meg kell halnunk a bûnnek, és vele együtt föltámadva Istennek kell élnünk.
A kenyér és a bor is jel, anyaga és eszköze Krisztus halálának és feltámadásának eukarisztikus ünneplésében, hiszen a szentmise a húsvéti titok szentségi megjelenítése.
