A vigília szertartása a maga teljességében visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy részének lényege: a FÉNY liturgiája, a SZÓ liturgiája, a VÍZ liturgiája, a KENYÉR és a BOR liturgiája, EUCHARISZTIA.
A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött. A tűzszentelés a frank birodalomban már a 8. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. században vett át. A húsvéti gyertya és dicséretének ősi szertartását ugyancsak a gall liturgia bővítette ki (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az ősegyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája pedig az ünnepi eukarisztia volt.
Első jelkép a fény, amellyel Krisztus föltámadása bevilágítja ezt az éjszakát. A tűzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzik Krisztus világosságának szétáradását.
Pannonhalmán a tűzszentelés a kerengőben történik teljes sötétségben. Innen körmenet kíséri a Húsvéti Gyertyát a Bazilikába. Ezután következik az Exsultet, a Húsvéti Gyertya köszöntése.
Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa:
és ujjongjanak Isten csodálatos művei:
fölséges nagy Királyunk győzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!
A második jelkép a szó, az Isten igéje, amely az Ószövetségi előképekben és az Újszövetség beteljesedésében adja elénk megváltásunk nagy művét. A húsvét liturgiájának ebben a részében Isten szabadító tetteire emlékezünk. Ahogy a zsoltáros mondja: Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elelmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, csodát tesz hatalmad, a népek között erődet megmutattad.
| 1 Móz 1,1-2,2 | a világ megteremtése |
| 1Móz 22,1-18 | Ábrahám áldozata |
| 2Móz 14,15-15,1 | átkelés a Vörös-tengeren |
| Iz 54, 5-14 | megkönyörült népén az Úr |
| Iz 55,1-11 | az üdvöt mindenkinek ingyen kínálja fel az Úr |
| Bár 3,9-15.31-4,4 | a bölcsesség forrása |
| Ez 36,16-28 | jövendölés az új szívről és lélekről |
| Róm 6,3-11 | a keresztséggel vele együtt eltemetkeztünk a halálba |
| Lk 4,1-12 | Mit keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadt! |
A keresztelő víz Krisztus halálából és föltámadásából fakadó élet és kegyelem jele. A húsvét szent titka által a keresztségben mindnyájan eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján. A keresztség liturgiája és a keresztségi ígéret megújítása tudatosítani akarja bennünk, hogy Krisztussal együtt nekünk is meg kell halnunk a bűnnek, és vele együtt föltámadva Istennek kell élnünk.
A kenyér és a bor is jel, anyaga és eszköze Krisztus halálának és feltámadásának eucharisztikus ünneplésében, hiszen a szentmise a húsvéti titok szentségi megjelenítése.
|
| ||||
| ||||